Már nem utópia a passzívház-technológia

2008-02-27

Minősített passzívházzal még nem büszkélkedhetünk, de eljutottunk az első magyar passzívház-konferenciáig. A Műegyetem Dísztermében megtartott rendezvényen – nagy szakmai érdeklődés mellett - német, osztrák és magyar előadók ismertették a külföldi tapasztalatokat és a magyarországi helyzetet.

Passzívháznak nevezzük az olyan alacsony energiafelhasználású épületet, amelyben a szokásos aktív fűtés és hűtés nélkül is egész évben biztosítható a megfelelő belső klíma. A téma jelentőségét ma, amikor az energiahordozók ára egyre emelkedik, a magas széndioxid-kibocsátás pedig globális klímaváltozással fenyeget, nem kell hangsúlyoznunk. Az energiafelhasználás jelenlegi megoszlásáról, a fenntartható és energiatudatos építés lehetőségeiről dr. Lányi Erzsébet, a BME Épületszerkezettani Tanszékének adjunktusa, helyettes tanszékvezetője beszélt a konferencián.
A passzívház-technológia Nyugat-Európában már egyáltalán nem csupán akadémiai körökben terjedő utópia, egyre több megépült példa bizonyítja a működöképességét – mondta el előadásában dr. Wolfgang Feist professzor, a darmstadti Passivhaus Institut megalapítója, a passzívházelmélet megalkotója. Kívülről nem látszik egy épületen, hogy passzívház és belül sincsenek rendkívüli technikai bravúrok, csupán már régről ismert megoldások. Öt elem alkalmazása feltétlenül fontos, ezek:
 a nálunkl eddig megszokotthoz képest extrém vastag (20-40 centiméteres) hőszigetelés,
 a hőhidak lehető legnagyobb mértékű csökkentése,l
 a speciálisl üvegezésű, háromrétegű nyílászárók,
 a légtömörség ésl
 al hővisszanyerős szellőzés.
Ezt a technológiát felújításoknál is lehet alkalmazni, egy 1919-ben épült nürnbergi épület rekonstrukciójánál például 87 százalékos energiafelhasználási nyereséget értek el ily módon.
A passzívházas építés nemcsak építészeti és épületgépészeti kérdés, hanem mindig komoly gazdaságossági kalkulációknak is kell történniük, hiszen ez a fajta építési mód a hagyományoshoz képest többletbefektetést igényel, ami viszont hosszú távon - az energiamegtakarítás révén - megtérül. Például a hőszigetelés vastagságának tervezésekor is meg lehet találni az ideális értéket, a vastagság növelésével együtt növekvő anyagár- és energiamegtakarítás egymással szemben álló tényezői közötti optimumot. A passzívház Nyugat-Európában az építtetőjének megtakarítást hoz, a Feist professzor által bemutatott példaszámítás szerint az adott épületnél 30 évre kalkulálva 714 euro évenkénti megtakarítás volt elérhető a minimális energiafelhasználás által, valamint abból adódóan, hogy a passzívházas – az adott példában 15 ezer euro pluszköltséget jelentő – beruházásokat a német kormány pénzügyi támogatásban is részesíti.
A passzívház alapelemeit komplexen, rendszerelvűen kell alkalmazni, egy-egy elem elhagyása súlyos problémákat okozhat. Így például jellemző hiba napjainkban, hogy az épületet légtömören, de hőhidakkal és a szellőztetés megoldása nélkül kivitelezik, ami aztán penészesedéshez vezet. A háromszoros üvegezésű passzívház-ablakokkal pedig elkerülhető az ablaküvegeken lecsapódó pára sajnos szintén ismerős jelensége, ugyanis a felületi hőmérsékletük mindig meghaladja a kritikus 16 °C fokot.
Nagyobb épületek, így például többlakásos lakóházak vagy irodaépületek is épülnek passzívházként, ezzel a módszerrel egy, az eddigiekben egy családi ház kifűtésére alkalmas kazán egy egész minisztérium ellátására is alkalmas.

Sariri-Baffia Enikő, Németországban élő és – kezdetben a Passzívház Intézetben, majd saját tervező- és mérnökirodájában – dolgozó építőmérnök a passzívházak méretezési és minősítési eljárását és az ezekhez kidolgozott számítógépes csomagot ismertette.
A passzívházaknak három alapkritériumnak kell eleget tenniük:
 a fűtési (és hűtési) energiaigényükl négyzetméterenként legfeljebb 15 kWh/év lehet,
 a légtömörségük maximálisl értéke 0,6 h-1 (50 Pa nyomáskülönbség esetén),
 a primerenergia-igényükl megengedhető felső értéke négyzetméterenként 120 kWh/év.
Ezek mellett ajánlott, hogy a fűtési terhelés ne legyen nagyobb 10 W/m2-nél és a nyári 25°C feletti túlhevülés 10 %-nál.
A méretezési eljárást tartalmazó passzívháztervező csomag hamarosan magyarul is megjelenik. Ez egy nyitott Excel program, jelenleg 39 egymással összefüggő munkalappal, amelyeken el lehet végezni a hőmérleg, a hőátadó felületek U értékeinek, a fűtési teljesítménynek, az árnyékolás és a hőhidak hatásának, a szellőzési hőveszteségnek, a nyári felhevülés mértékének, a hűtés, a használati melegvíz és a háztartási áram energiaigényének számításait, valamint a prímerenergiaigény kalkulációját.
A minősítési eljárás során elsősorban a tervezést vizsgálják; ellenőrzik, hogy az épület a tervek alapján megfelel-e a passzívházakat érintő kötelező feltételeknek. Ehhez be kell nyújtani az építészeti és a gépészeti tervdokumentációt, valamint a kitöltött számítógépes munkalapokat, az építőanyagok és az épületelemek minőségi bizonylatait, a légtömörségre vonatkozó adatokat. A kivitelezést tulajdonképpen nem ellenőrzik, az építésvezető felel azért, hogy az épület a terveknek megfelelően készült-e el. Az esetleges változtatásokat be kell nyújtani. A kész épülettel kapcsolatban a nyomásteszt (Blower-Door teszt) mérési és a szellőzés üzembehelyezési protokollját kell mellékelni, ezen kívül fotókat.

Ausztriában a hőszigetelőanyag-gyártók érdekképviseleti szervezetet hoztak létre, ennek keretében közösen dolgoznak azon, hogy bővítsék a hőszigetelések piacát, hálózatot építsenek és kedvezőbb kormányzati hátteret teremtsenek. Lobbiznak a politikusok és a hatóságok megnyeréséért, emellett igyekeznek megszólítani az újságírókat, a szakértőket, a véleményformáló embereket is. Az építészek és a kivitelezők információkkal való ellátására oktatási koncepciót dolgoztak ki. Tevékenységük eredményeként sikerült elérniük az építési szabályzatok és támogatások módosítását, Ausztriában elindult az úgynevezett „klima:aktiv” program. Franz Roland Jany, a szervezet ügyvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy minden bizonnyal Magyarországon is hasonló népszerűsítő tevékenységre lesz szükség. Fel kell számolni a bizonytalanságot az emberekben azzal kapcsolatban, hogy valójában tényleg működőképes lehet-e egy passzívház.

A passzívház egyik alapvető eleme a nagyon jó minőségű, háromrétegű üvegezésű ablak. Magán az ablakszerkezeten kívül azonban nagyon sok múlik a megfelelő beépítésen is, nem mindegy, hogy a falszerkezet vastagságán belül hová helyezzük el a nyílászárókat, és hogy hogyan alakítjuk ki a fal és az ablak kapcsolatát - mutatta be csomóponti rajzok sorozatán keresztül Franz Freundorfer faipari mérnök, aki maga is tervez és - saját üzemében - gyárt faablakokat passzívházakhoz. 1995 óta tíz új konstrukcióval jelent meg a piacon, amelyek közül hármat Európa-szabadalom véd. Az ablak, amely régebben a legnagyobb hőveszteséget okozta, ma a passzív szoláris fűtés része; ahhoz, hogy a felületi hőmérséklete megfelelő legyen, nem kell alatta fűtőtestet elhelyezni.

Az épületgépészeti kérdésekről Michael Schalk gépészmérnök, passzívház-specialista beszélt. A három legfontosabb elem ebből a szempontból a hővisszanyerés szellőztetéskor, a hőnyereség növelése a benapozás optimalizálásával és az extrém energiahatékonyságú gépészet. Hagyományos épületeknél a hőveszteség 20 százaléka adódik a szellőztetésből, a passzívházaknál – a sokkal jobb hőszigetelés miatt – ez az érték 70 %-ra emelkedik, tehát elkerülhetetlen a hővisszanyerős szellőztetés. Egy passzív elven megépített családi ház fűtéséhez elég egy hajszárító teljesítménye, ezért a gépészeti tervezés igen nagy pontosságot igényel, százalékos arányban még 1 kW-os különbség is óriási eltérést jelenthet.

Az energiatakarékosságnak és így a passzívházak kérdéskörének társadalmi, szociológiai vonatkozásai is vannak. Az energiaárak növekedését az alacsony jövedelműek szenvedik meg leginkább, tehát a passzívházas építést nem csak luxusberuházásoknál, hanem a szociális lakásépítésnél vagy a panelházak felújításánál is alkalmazni kellene – mondta dr. Uwe Wullkopf közgazdász, a német kormány lakás- és várostervezési, energiapolitikai tanácsadója. Nemzeti stratégiát kell kidolgozni, megfelelő jogszabályokkal, támogatásokkal, az energiafelhasználás megadóztatásával, tájékoztató kampányokkal, kutatási-fejlesztési támogatási rendszerrel. Meg kell győzni a befektetőket és a hitelező bankokat is, ami pontos előzetes kalkulációkkal lehetséges. Hosszú távra és nagyléptékben kell gondolkodni, minden tényezőt figyelembe véve elemzéseket készíteni, az építési mód megválasztása ugyanis például azt is befolyásolja, hogy mi lesz a most üresen álló lakások sorsa, vagy hogy hogyan alakul az adott ingatlan értéke. Az Építési és Környezeti Intézet igazgatója egy konkrét, megvalósult példát is bemutatott: egy hatvanas években épült bérházat úgy újítottak fel, hogy közben a lakóknak sem kellett kiköltözniük. Kívülről szerelték fel a szellőzőrendszert, a falakat 30, a tetőt 50 centiméteres hőszigeteléssel látták el. A lakók félelmét attól, hogy a téli napokon túl hideg lesz a lakásban, fűtőablakok beépítésével oszlatták el.

A német és az osztrák példát követve 2007-ben hazánkban is megalakult a Passzívház Szövetség, amelynek célja az információk publikálása és a megfelelő gazdasági, jogi és társadalmi környezet kialakítása. Debreczy Zoltán, a testület alapító tagja és elnöke több előnyét is felsorolta a passzívházas technológiának. Ilyen például a jobb lég- és hőkomfort, valamint az alacsonyabb zajszint.
A folyamatos gépi szellőztetés által – mivel a levegő szűrőn keresztül érkezik a helyiségbe – az allergén pollenektől és a por túlnyomó részétől megtisztított levegőt nyerünk. Télen nem áramlik ránk hideg, nyáron pedig túl meleg levegő, a légsebesség észrevétlen (kisebb 0,1 m/s-nál). Az elszívott levegővel együtt távoznak az esetleges kellemetlen szagok, a káros anyagok (például az egyes bútorokban előforduló benzol, formaldehid), a biológiai aeroszolok (baktériumok, vírusok, penészgomba-spórák) és a pára. (Egy négytagú család párakibocsátása naponta 6-10 liter; a páratartalom csökkentése a penészesedés elkerülése miatt nagyon fontos.)
A hőkomfort alapja az, hogy a hőmérséklet-különbségek a lakáson belül 3,5 °C-nál kisebbek, a legnagyobb különbség az ablakfelületeken jelentkezik, a falfelületek pedig legfeljebb 1 °C-kal hidegebbek a helyiség léghőmérsékleténél. A fej- és a bokamagasságban mért léghőmérsékletek között 2 °C lehet a különbség.
A passzívházas építési mód ma Magyarországon 20-30 százalékos többletberuházást igényel, viszont az ilyen épületek 80-90 %-kal kevesebb energiát fogyasztanak. A légtömör kivitel miatt ezek az épületek kevésbé erodálódnak, hosszabb életűek. Valószínű az is, hogy az építési szabványok egyre szigorodni fognak, 10-20 év múlva a passzívház-előírások válhatnak általános normává, tehát már most érdemes ezek szerint építkezni, hogy az ingatlan a jövőben is piacképes legyen.
Nemzetgazdasági szempontból megfontolandó, hogy az energiahordozók külföldről történő megvásárlása az ország számára nem sok pozitívumot jelent, a pénzt ilyen módon gyakorlatilag elégetjük, míg az energiahatékonyság növelésébe fektetett összegek hosszú távon megtakarítást hoznak, és a tervezők, a fejlesztők, a kivitelezők számára munkalehetőséget teremtenek.

Szekér László építész, a MÉSZ Megújuló források az épített környezetben elnevezésű munkacsoportjának vezetője a magyarországi helyzetet foglalta össze. Hangsúlyozta: a természetet nem legyőzni kell, hanem alkalmazkodni hozzá. Nem elég az épületben gondolkodni, óriási jelentősége van városaink szerkezetének is, az úthálózatnak, a településszerkezet centralizált vagy decentralizált mivoltának.
A hazai lakásállomány az energiafogyasztásunk 43 százalékát használja el, ennek háromnegyed része a körülbelül 3,5 millió rossz vagy nagyon rossz állapotú családi házra és lakásra megy el.
A passzívházak építészettörténeti előzményének tekinthetjük Frank Lloyd Wright 1938-ban épült Solar Hemicycle épületét, amely passzívan hasznosítja a napsugárzást, északról földtakarás által védetten. Az üvegipar fejlődése, az először Angliában megépült télikertek, üvegházak hozták magukkal az üvegházhatás felismerését.
A magyar népi építészet ösztönösen, illetve minden bizonnyal a hétköznapi tapasztalatok alapján már tudta mindazt, amit ma tudományos vizsgálatok, mérések révén ismerünk fel. Az Olgyay fivéreknek a negyvenes években elvégzett vizsgálatai a mérsékelt övi klímára ideálisnak a téglalap alakú, egyik hosszoldalával délre tájolt épületet találták, vagyis ugyanazt az épülettípust, amelyet magyar népi lakóházként jól ismerünk. A tornác, a szeres településszerkezet, a helyi építőanyagok használata mind olyan elemek, amelyeket mostanában tudományos alapon fedezünk fel újra.
A magyar műépítészetben is – példa erre többek között egy Lechner Ödön által tervezett télikert - megvannak a passzívház előzményei, majd a nyolcvanas években elindult a passzív szolár építészetnek nevezett irányzat, a Szász János által tervezett pécsi napházzal és Kuba Gellért épületeivel.
A magyarországi klíma egyik jellemzője a meleg nyár, ilyenkor előfordulhatnak időszakok, amikor a hőmérséklet éjjel sem csökken 26°C alá. Ebből következik a hagyományos masszív építési mód, fontos a hőtárolás és az árnyékolás. A hazai adottságok között még feltétlenül megemlítendő az ország gazdagsága termálvizekben.
Ami pedig a gazdasági klímát illeti, erre jellemző a forráshiány, a túlszabályozottság, a bürokrácia. Az épületállományunkat meghatározza a panellakások magas aránya. A passzívházak elterjedését egyelőre akadályozza, hogy nincsenek erre vonatkozó előírások vagy szabványok, az épületenergetikai szabályozás túlzottan megengedő (Nyugat-Európában a megengedett U érték 0,16-0,39 között van), az ingatlanfejlesztők a profitmaximalizálásban érdekeltek, a hatósági engedélyezési eljárás bonyolult és bürokratikus. Az irodaházaknál a függönyfal divatja lett szinte egyeduralkodó, ezenkívül pszichológiai tényezők is szerepet játszanak: az emberek idegenkednek a gépi szellőzéstől és hihetetlennek tartják, hogy hagyományos fűtés nélkül is meg lehet oldani a téli hónapokat.



Problémák sorát vetik fel a panelházak is, amelyek a felújítás szempontjából építészetileg is és a sok tulajdonos miatt is rengeteg kötöttséget jelentenek. Ugyanakkor nem lehetetlen a korszerű felújításuk, ennek bizonyítására dr. Csoknyai Tamás, a BME Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszékének adjunktusa mutatta be a dunaújvárosi Solanova projekt példáját. Itt hőszigetelték a homlokzatokat, a tetőt, a pincefödémet; dupla, illetve beépített árnyékolós tripla üvegezésű ablakokat építettek be, hővisszanyerős szellőzési rendszert alakítottak ki, és napkollektorokat is felszereltek az épületre. Mindezek eredményeképpen – bár a négyzetméterenkénti fűtési energiaigény meghaladja a passzívház szigorú előírását - 85 százalékos energiamegtakarítást értek el. Három fűtési idényen van már túl az épület, a lakók túlnyomó része nagyon elégedett az eredménnyel. A havi fűtési költségek 2-3000 Ft-ra estek le.
A passzívház nagyon érzékeny rendszer, nem mindegy, hogyan használják (például az árnyékolókat), egy többlakásos épületnél pedig még az is befolyásolhatja a dolgokat, hogy a szomszéd hogyan „üzemelteti” a saját lakását.
A Solanova projektet – amely egy EU keretprogram támogatásával valósult meg – szociológiai és ökológiai kutatások is megelőzték, ezek szerint a panel lakótelepek kezelésére a hasonló felújítások lennének a legmegfelelőbbek, mert gazdaságosabb megoldást nyújtanak, mint a bontás. Fontos azt is megemlíteni, hogy a dunaújvárosi panelház addig egymással nem nagyon kommunikáló lakóiból a projekt alatt példaértékű lakóközösség alakult ki, akik a ház átadását közösen, pezsgőbontással ünnepelték a zöldtetőn, a későbbiekben pedig összefogtak a környék parkosítására.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Klímavédelmi és Energia Osztályának vezetője, Feiler József ismertette a magyar kormányzati szervek eddig meghozott intézkedéseit és terveit a témával kapcsolatban. A 2007. évi LX. törvény foglalkozik a kiotói egyezmény végrehajtásával és a nemzeti éghajlatváltozási stratégia kidolgozásával, amelynek keretében két éves programokat fogalmaznak meg. Úgynevezett Zöld Beruházási Rendszer bevezetését tervezik, amelyhez a költségvetés ugyan nem tud támogatási összegeket biztosítani, de a finanszírozás megoldható lenne a kiotói kvóta eladásából. 2008. január elsejétől a jogi háttér megvan ennek a rendszernek a működtetéséhez, már csak a kvótaeladást kell megoldani, amihez a széndioxid-kibocsátás csökkenésének minden esetben mérhetőnek, bizonyíthatónak kell lenni (az ISO szabványok szerint). (További információk: klima.kvvm.hu).

A passzívházépítés jelenlegi helyzetéről, tapasztalatairól osztrák részről Erwin Schwarzmüller és Fritz Oettl, német részről pedig Dietmar Herklotz építészek beszéltek. Ezekben az országokban a kormányzatok komolyan támogatják az energiatudatos építést, megoldott a házak minősítése, kategóriákba sorolása. A passzívházak száma Ausztriában a kezdeti néhány bemutatóépület után exponenciálisan nő, ma körülbelül kétezer ilyen ház van az országban. A szakemberek hangsúlyozták, hogy ennél az épülettípusnál az építész és a szaktervezők – elsősorban az épületgépész tervezők – szokásosnál is szorosabb együttműködésére van szükség, mégpedig már a tervezés kezdeti, koncepcionális lépéseitől.
Magyarországon minősített passzívház még nem épült, a környező országokhoz képest is elmaradásban vagyunk. Így az első magyar passzívház konferencián a passzívház követelményeit teljesítő magyar példát nem láthattunk, szemben a tavaly Brno-ban megrendezett cseh konferenciával, ahol – ahogy azt dr. Csoknyai Tamás elmondta – a benyújtott 80-100 előadási anyag nyolcvan százalékának megvalósult cseh vagy szlovák passzívház volt a témája. Ugyanakkor a budapesti konferencia előadói úgy prognosztizálják, hogy az elmúlt néhány évben lezajlott európai áttörés itthon is meg fog történni a közeljövőben. Forrás: http://www.archiweb.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=1664&Itemid=77

Pesti Monika

3.

Bemutatták az első svéd passzívházakat, melyek előregyártott elemekből készültek. A KjellgrenKaminsky Architects és az Emraus cégek közös projektjét a malmöi Hem&Villa vásáron ismerhette meg a közönség múlt héten.  

A svéd építészek négyféle változatban tervezték meg a könnyen és gyorsan összeszerelhető passzívházakat. Így ötvözték a manapság egyre népszerűbb készház- és környezetbarátsága miatt remélhetőleg gyorsan terjedő passzívház-technológiát.

150-től 200 négyzetméterig terjed az új házak nagysága, melyek tervezésénél a kisgyermekes családok igényeit tartották leginkább szem előtt. Ezen kívül főként az energiafelhasználás csökkentésére figyeltek oda, például a könyvespolcokat és a ruhásszekrényeket a homlokzati falak belső részére tették. Ez a plusz réteg szigetelés még jobban segít csökkenteni a felhasznált energiát és a költségeket.

A passzívházak manapság a leginkább környezetbarát épületek, melyek a tulajdonosok pénztárcáját is kímélik. Ezek a házak nagyon jól szigeteltek, így kiválóan tartják a hőt. Egy házban nem csak a fűtés, de az emberek és a háztartási gépek is termelnek hőt, így egy jól szigetelt házban alapból csökkenthető a felhasznált fűtőanyag mennyisége. A fűtési költség a töredékére csökken, nem véletlen tehát, hogy a hideg Skandináviában tették meg a következő lépést a passzívházak fejlesztésében.

Az építési költségeket ugyan némileg, körülbelül tíz százalékkal megnöveli, hogy a kivitelezéskor nagy körültekintéssel kell eljárni és nagyon fegyelmezetten követni a terveket, ugyanis bármilyen kis eltérés a rendszerben a hő szökéséhez vezet. Tapasztalt szakemberekre van szükség, hiszen minden apró részletre oda kell figyelni. A szigetelési rendszert is kiváló minőségű alapanyagokból kell kiépíteni, ha ugyanis akár csak egy kis helyen hézag keletkezik, máris hőhidak alakulhatnak ki és szökni fog a meleg.

Szintén a KjellgrenKaminsky tervezői, Joakim Kaminsky és Fredrik Kjellgren tervezték meg az első svéd múzeumi épületet, ami passzívházas technológiával épül meg a közeljövőben. Ulricehamn városának múzeumát bővítik ki egy új látogatóközponttal, melyet rendkívül jól szigeteléssel fognak ellátni. Fűtési rendszert nem építenek ki, napelemek és az épületben amúgy is megtermelt hő biztosítja majd a megfelelő hőmérsékletet. Emellett figyelnek arra is, hogy az épület a városképbe is illeszkedjen, így a homlokzathoz külön homlokzati rendszert fejlesztenek fa deszkákból az épülethez.

Érdemes tehát a vigyázó szemeket Skandináviára vetni, onnan érkeznek a kortárs építészet legjobb környezetbarát megoldásai. Forrás: http://www.hg.hu/cikk/passzivhazak_eloregyartott_elemekbol

4.

Aktív ember – passzív ház

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ember. Követ pattintott, szerszámokat készített, kijött a barlangból, házat épített. Egyre nagyobb és nagyobb épületek születtek a keze alatt, újabb és újabb technológiákat fedezett fel. Egyre kényelmesebb lett minden. A gyertyát és a petróleumlámpát felváltotta a villanykörte. A Föld adott kőolajat, gázt és vizet. Ő pedig használni kezdte ezeket, egyre többet belőlük. És boldogan élt, míg… Míg el nem tékozolt mindent, tele nem szemetelte a bolygót, vagy ki nem irtotta magát?  

Mihály György valószínűleg nem így szeretné folytatni az emberiség meséjét. A filmes szakember komolyan veszi a környezetvédelmet – de amikor építkezni kezdett, először nem ez lebegett a szeme előtt. Felesége és három kisfia van. Úgy gondolta: ha bármi történne vele, ők ne kerüljenek szorult helyzetbe azért, mert például nem tudják fizetni a hatalmas gázszámlát. Olyan technológiát keresett, amelynek segítségével a lehető legkisebbre csökkentheti a rezsit. Nem volt rest, bújni kezdte a könyveket és az internetet. Amikor az ismerős építészmérnököknek először beszélt egy olyan házról, amelyet nem kell fűteni, csak nevettek rajta. Később azonban meglepődtek, amikor eléjük tolta a külföldi forrásokból gyűjtött információtömeget. Szerencsére egy olyan kivitelezőre is ráakadt, aki már alig várta, hogy passzív házat építhessen.  

De milyen is egy passzív ház? A pilisszentlászlói épület első pillantásra, kívülről egyszerűen csak szép, ízléses. Aztán feltűnik, hogy nincs kémény. Innen nem jutnak ki a tüzelésből eredő káros anyagok. És – mint már említettük – tulajdonképpen nem igényel aktív fűtést. A bent megtermelt hulladékhő elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a ház hőveszteségét. Ennek feltétele persze a kiváló szigetelés. A házhoz betonnal kiöntött polisztirol építőelemeket használtak, a falak 30 centiméter vastag szigetelést kaptak (a magyar átlag egyébként 5 cm). Az ajtókon és ablakokon sem látszik semmi különös, de ezek a szokásos kettő helyett három rétegű üvegből készültek. A nyílászárókat egyébként egészen más technikával állították be, mint ahogy azt mi megszoktuk. Itt négy különböző anyagot (például különleges szalagokat) használtak a tömítettség érdekében – hiszen a passzív ház másik fontos feltétele, hogy légtömör legyen. Egy átlagos házból annyi levegő szökik el itt-ott, kis réseken keresztül az épületből, hogy a tulajdonos gyakorlatilag az utcát fűti. Itt semmit sem bíztak a véletlenre, és a speciális teszt is azt mutatta, hogy nem hiába pepecseltek az ablakokkal.  

De légtömörség ide vagy oda, a levegő bent csak elhasználódik, és szellőztetni kéne… Ez viszont hatalmas hőveszteséggel járna. Ezért a passzív házban nem is nagyon nyitogatják az ablakokat, a friss levegőről egy gép gondoskodik két kicsi, 70 wattos motorral. A ventillátorok által beszívott levegő először lemegy a föld alá, és a ház oldalában tekereg 2 méter mélyen és 50 méter hosszan, így átveszi a föld hőmérsékletét. Ha például odakint 40 fokkal tombol a kánikula, az épületbe már a 20-24 fokos levegő jut be. Ha pedig -15 fokban vacognánk kint, mire a levegő a házba kerül, már 0 fokossá szelídül. Küszöbnek nincs helye a lakásban, mert csak akadályozná a levegő szabad áramlását. Mielőtt az „elfáradt” levegő elhagyná a házat, talákozik egy hőcserélővel, és ott átadja a melegét a friss levegőnek. Az ilyen szellőztetésnek köszönhetően a penésztől sem kell tartani. A módszernek pedig az energiaspóroláson kívül más előnyei is vannak. A bejövő levegő útjába szűrőt helyezhetünk, amely például nem engedi be a polleneket. Németországban az allergiás betegeknek sokszor azt ajánlják, költözzenek passzív házba, és néhány hét alatt vége a tüsszögésnek – zsebkendőből is kevesebb fogy…  

A házat persze alulról és felülről is szigetelni kell. Lent ezt polisztirollal oldották meg, a tetőnél pedig egy izgalmas új anyagot vetettek be. Ehhez újságpapírt rostosítanak egy speciális ipari eljárással, ezt összetömörítik, beteszik egy óriási „turmixgépbe”, amely fellazítja az anyagot, és a pépet egy csövön keresztül befújják a tető alá. Mivel ez az anyag önterülő, jóval kevesebb a hibalehetőség. Arról nem is beszélve, hogy környezetbarát megoldás!  

A vízszigetelésnél is újrahasznosított anyagot alkalmaztak, mégpedig PVC-t. Ebből a hulladékból mérhetetlen mennyiség keletkezik, és gyakorlatilag le se bomlik, legalábbis mi ezt biztosan nem érjük meg. Egy magyar szakember azonban új életet adott a szemétnek – korommal keverte a PVC-t, és egy hegeszthető, rugalmas fóliát készített belőle. A tökéletes vízszigetelésen kívül ennek az anyagnak fontos tulajdonsága, hogy kiszűri a talajból a házba áramló radon sugárzást. Brit kutatók szerint a tüdőrákos esetek 9 százalékában éppen ez a radioaktív nemesgáz okozza a bajt, és az összes daganatos eset néhány százalékáért is ez a felelős. A színtelen, szagtalan radon a természetben sok helyen fordul elő alacsony koncentrációban – nálunk is. Ha kint találkozunk vele, nem ártalmas, de a házban túl sok gyűlik össze belőle. A pilisi ház lakóinak azonban nem kell tartaniuk ettől.  

A melegvizet geotermikus hőszivattyú állítja elő – a méretes szerkentyű ebben az esetben két 80 méteres szonda segítségével nyer hőt a földből. A szivattyú táplálja a tartalék fűtést is, amelyet itt a falakba és a mennyezetbe vezettek be. Mindkettő úgynevezett sugárzó hőt ad le, ez pedig az élő tűzhöz vagy a kályhához hasonló barátságos és egészséges meleget jelent. Ha odakint tikkasztó meleg van, klímára akkor sincs szükség. Ilyenkor a hőszivattyű működését megfordítják, és a falban illetve a mennyezetben keringtetett víz segédletével tudják kihűteni a házat. Mindehhez minimális mennyiségű elektromos energia szükséges.  

Manapság rendesen szennyezzük élővizeinket is. A legtöbben természetesnek vesszük, hogy a csapból korlátlanul folyik a víz, és azzal sem törődünk, hogy hova. Ráadásul ez nem kevés pénzünkbe kerül. A pilisi házban úgy takarékoskodnak a vízzel, hogy két külön szennyvízcsatornát építettek. A wc-ből, a konyhából és a mosógépből származó víz a biológiai tisztítóba kerül, amely azt baktériumok segítségével lebontja, az így nyert szürke vizet pedig vígan használhatják öntözésre. Így a szennyvízhálózatot sem terhelik, és a növények is igazán hálásak a tápanyagokért. A mosdásra használt víz egy másik masinában gyűlik, amely megszűri, csírátlanítja, megtisztítja és visszaszivattyúzza a wc-tartályba és a mosógéphez. Ennek a trükknek a segítségével a házban fele annyi vizet használnak, mint ha a hagyományos módon oldanák meg a szennyvízelvezetést. És hogy egy csepp se vesszen kárba: az esővizet is felfogják, megszűrik.  

A szelektív hulladékgyűjtésről nem lehet eleget beszélni. Lassan talán itthon sem nézik bolondnak azt, aki külön gyűjti az üveget és a papírt, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy ez nálunk természetes. Mihályéknál pedig az. A faluban szerencsére már van szelektív gyűjtő. A konyhapultba ezért négyvödrös szemetes került, és ráadásnak egy komposztáló. Sokszor az embernek nincs kedve pepecselni és hajolgatni pár krumpli héja miatt – de ha megkönnyíti magának a dolgot, és praktikusan alakítja ki a konyhát, mindjárt egyszerűbb a helyzet. Egy mozdulat az egész - ha zöldséget pucolunk, a héját azonnal belekotorhatjuk a pultba épített tárolóba. Apróság, de beválik.  

A ház belsejében használt környezetbarát anyagok, például a tömör gipszből készült falak, kiegyensúlyozzák a páraháztartást. A bio falfestékben nincs káros anyag, és ha a külső falra rásüt a nap, az antibakteriális festék elpusztítja a felületen megtelepedő baktériumokat. A padlót is természetes anyagokkal, fával, parafával, tengeri fűvel, kókuszrosttal burkolták.  

A passzív ház építésére Mihály Györgynek alapvetően gazdasági indítékai voltak – és kiderült, hogy ez összecseng a környezettudatos életvitellel. Ami jó a zsebének, az jó a környezetnek. És az Európai Uniónak is megfelel. Jövő évtől ugyanis már nem árt erre is gondolni. Az önkormányzati és területfejlesztési tárca rendelettervezete szerint 2008-től az új épületek esetében energetikai tanúsítványt kell készíttetni, a meglévőknél pedig a zöld kártya megszerzésére 2009. január 1-től lehet szükség, ha a házat eladják vagy bérbe adják. Az EU  egyébként még 2002-ben döntött úgy, hogy a lakó- és szolgáltató jellegű épületek esetében is megpróbálja kordában tartani az energiahasználatot. Aláírta ugyanis a Kiotói Jegyzőkönyvet, és vállalta, hogy 2008 és 2012 között 8 százalékkal az 1990-es szint alá csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A tagországok számára az energetikai jellemzők tanúsítása 2006 elejétől kötelező, Magyarország három év türelmi időt kapott.  

Hogy mit is takar majd ez a tanúsítvány? A házakat az energiafelhasználás szempontjából úgy osztályozzák majd, mint ahogy azt a különböző elektromos háztartási gépeknél teszik – az épület A, B, C stb. jelzést kap. Ehhez megnézik, mennyit fogyaszt a tűzhely és a mosógép, mennyi energia megy el fűtésre, légkondicionálásra, világításra és egyebekre. Tavaly szeptembertől minden építési engedélyhez szükség van energetikai számításokra – és a kapott érték persze nem haladhatja meg a megszabottat. Azt azonban még nem tudni, mire számíthat az, aki nem készítteti el a tanúsítványt. Néhány szakértő azt mondja: a tulajdonos érdeke, hogy tisztában legyen az adatokkal, és birtokában legyen a dokumentum – ha tehát ő úgy dönt, nem kell neki az információ, az az ő baja. Mások szerint az egész csupán formalitás, hiszen a tervezők nagy része úgyis egy adott számítási mintába helyettesíti majd be az aktuális értékeket, igazából nem méri majd fel a helyzetet, és csak tessék-lássék foglalkozik a dologgal – és ha nem lesz komoly vizsgálat, az energiatakarékosság terén sem várható komoly eredmény. Kérdés tehát, hogy ezzel a szabályozással mit érünk el – azzal viszont egészen biztosan ártunk magunknak és másoknak, ha megvonjuk a vállunkat, és nem törődünk a pocsékolással. Ha otthonunk tervezésénél figyelembe vesszük a környezet érdekét, nem csak az EU-szintű kezdeményezésre adunk hatékony lakossági választ, hanem saját lelkiismeretünk is nyugodtabb lehet.  

Az embernek megvannak a maga fogyasztói szokásai, és ezeken borzasztóan nehezen változtat. Az építkezés terén a legtöbben konzervatívak vagyunk, és abból táplálkozunk, amit az előző generációk tanítottak nekünk – ehhez pedig mereven ragaszkodunk, és nem nagyon hajlunk a változtatásra, főleg akkor, ha nincs elég információnk. Mihály Györgynek az is régi vágya volt, hogy filmet készítsen egy építkezésről, és ezzel segítse át a sok buktatón azokat, akik ekkora fába vágják a fejszéjüket. Most erre is sor kerülhetett – a csaknem két éves munka minden fázisát rögzítették. De nem csak építkezni tanít minket. Amikor a filmes szakember a faluba költözött, szemet szúrt neki, milyen piszkos az egyik közeli utca. Családjával minden hétvégén nekilátott, és összeszedte az eldobált üvegeket, papírokat, cigarettacsikkeket. Tudom, tudom, csepp a tengerben. De az utca mára tiszta. Mostanában már senki sem hajítja el arrafelé a szemetet.  

A környezet és önmagunk védelme nyilvánvalóan áldozatokkal jár – sokszor anyagiakkal is. Az építőipar azonban olyan szélsebesen fejlődik, hogy hamarosan talán nem kell mélyebben a zsebünkbe nyúlnunk, ha a passzív ház és a környezettudatos életmód mellett döntünk. Aki nem hiszi, járjon utána… Forrás: http://www.zoldtech.hu/ 

hg